Igen, jön a hideg, jönnek az ünnepek, s a szívet melengető gyerekkori emlékek, persze Soponyáról.
Ahogy már korábban is írtam, továbbra is rendezgetem a dolgaimat. Ismét előkerült egy fénykép (talán 1960-61-ből), s ismét a Karácsonyhoz kötődik. De nem csak a fotó, hanem egy sokkal későbbi írás is (mint botcsinálta versfaragó ilyesfélékbe is bele-belevágok), amelynek a hangulata idevág.
Akkoriban jó néhányan igen lelkesen jártunk ministrálni a kastélytemplomba, a szokásos adventi rorátékra. Nem kis szerepe volt ebben a lelkesedésben az akkori káplánnak -, s nem utolsó sorban annak, hogy mise után - órakezdés előtt - néha még egy kiadós korcsolyázásra is jutott idő.
(Roráté: hajnali mise vagy angyalmise, advent első vasárnaptól karácsony első napjáig minden nap, hajnalban tartott szentmise Mária tiszteletére és Jézus eljöveteléért.)
A fotón mise után vagyunk láthatóak a kastély bejárata előtt (a képpel szemben balról Boka Laci, Kókány Imi, Szűcs Pali, én és Bozsoki Csaba), mögöttünk a befagyott Kerti-tóval, s az országút menti házakkal.

Lélekőrző

Adventkor..., régen,
Minden fagyos reggelen
Templomba tolt
Lelkes szigor,
A fegyelem.

Adventkor...,
Elmondani se merem:
Hidegben öltöztem
Nem is mosakodtam,
Fázott a kezem.

Adventkor,
Viharlámpa lángja remegett,
Utat mutatott,
Adott is talán
Parányi meleget.

Adventkor,
Dér is ült a szívemen,
Olvadozott lassan,
Lettem volna
Saját gyermekem.

Adventkor
A ropogó kis hidegek
Igazak voltak,
Mint szívbéli,
Valódi szeretet.

Adventkor..., most
Senki sem fogja a kezem.
Várom a régvolt hideget,
Szikrázna- szikrázna
Tűzrakós meleget.

(Zágráb - 2005.)

Ezzel kívánok Mindenkinek békés, csöndes Karácsonyt!

Hatvani Károly

Elsőáldozók 1957. (Nagyláng-Soponya)

Hatvani Károly írja elektronikus levelében: Napsütéses májusi vasárnap kora délelőtt volt, túl a szertartáson. A fényképezés után következett a szülők szervezte bőséges reggeli, mindenki nagy megelégedésére. A képen középen Kiss István plébános és szemüvegben Lengyel Sándor káplán (az egyik legkedvesebb egyházi személy, akivel valaha is találkoztam, mára már nyugállományban, meglehetősen legyengülten a székesfehérvári katolikus gondozóban ápolják) látható. Még így ötvenhét év távlatából is szinte valamennyi névre emlékezem. Döntően elsősök voltunk, de többen másodikosok is áldoztak azon a tavaszon (pl. Holl Jutka).
Csak úgy szőrmentén jegyzem meg, hogy ez a kedves vallási momentum az 1956-os események után, alig hét rövid hónap elteltével történt.

Karácsony az 50-es évek végén.

Hatvani Károly elektronikus levelében írja, a felvételen öt ministráns látható a régi nagylángi katolikus kastélytemplom karácsony első napi nagymiséje után, talán 1958 vagy 59 –ben. A kép jobboldaláról nézve a hátsó sorban az első fiú nevére nem emlékszik a második Pozsgai László, a harmadik Lendvai Gyula, a negyedik a kép küldője. Az első sorban áll Kokány Imre és Ortner Lajos. Az akkori plébános Kiss István volt, a káplánt Legyel Sándornak hívták.

 TSz. nyugdíjasok a Fehérakác Kisvendéglő elött 1970. körül.
 

Háziasszony képző zárónapján készült a 40-es évek elején.
 

Csülkös (esetleg Csürkös) József prímás és zenekara, szüleim lakodalmában
muzsikál.
Megjegyzem, tudomásom szerint Svédországba ment és ott elismert híres ember
lett.
 

Egy soponyai fiatal lány a 40-es évek közepén.
 

A híd, a Kerti-tó hídja a 60-as években.
 

A Soponyai Református templom gyülekezete, Isten-tisztelet után a templom
elött, középen Gáspár tiszteletes, az Ő lánya volt a Magdi néni, aki sok
soponyai gyermeket tanított.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.